Pált és Barnabást egyaránt apostoloknak nevezik a cselekedetek könyvében:
8 Lisztrában pedig egy erő nélküli férfi ült, aki anyja méhéből való nyomorék volt, aki soha nem járt. 9 ez az ember hallotta Pált beszélni. Pál figyelmesen megfigyelve őt, és látva, hogy hisz a gyógyulásban, 10 hangosan így szólt: “Állj fel egyenesen a lábadra!”És ugrott és sétált. 11 Amikor pedig a nép látta, mit tett Pál, felemelték hangjukat, és Lycaoni nyelven ezt mondták: “az istenek emberi alakban szálltak le hozzánk!”12 Barnabást pedig Zeusznak, Pált pedig Hermésznek hívták, mert ő volt a főszónok. 13 azután Zeusz papja, a kinek temploma a városuk előtt volt, ökröket és füzéreket vitt a kapukhoz, hogy a sokasággal együtt áldozzon.1167 1507 14 amikor azonban ezt meghallották Barnabás és Pál apostolok, elszakították ruháikat, és berohantak a sokaság közé, felkiáltva 15 és ezt mondva: “emberek, miért cselekszitek ezeket? Mi is ugyanolyan természetű emberek vagyunk, mint ti, és azt hirdetjük nektek, hogy ezekből a haszontalan dolgokból forduljatok az élő Istenhez, aki teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, 16 aki a letűnt nemzedékek során megengedte minden nemzetnek, hogy a maga módján járjon. 17de nem hagyta magát tanúságtétel nélkül, mert jót cselekedett, esőt adott nekünk az égből és gyümölcsöző évszakokat, teletömve szívünket élelemmel és örömmel.”18 és ezekkel a mondásokkal alig tudták visszatartani a sokaságot attól, hogy áldozzanak nekik. – ApCsel 14:8-18 (NKJV)
a Szentlélek korábban Antiochiában különítette el őket:
1 az antiókhiai gyülekezetben pedig voltak próféták és tanítók: Barnabás, Simeon, akit Nigernek neveztek, cirénei Lucius, Manaen, akit Heródes, a tetrarchával neveltek fel, és Saul. 2 Amikor az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, a Szentlélek így szólt: “Most pedig váljatok el tőlem Barnabás és Saul azért a munkáért, amelyre elhívtam őket.”3 azután, miután böjtöltek és imádkoztak, és rátették a kezüket, elküldték őket. – ApCsel 13:1-3 (NKJV)
tehát sem Pál, sem Barnabás nem voltak önjelölt apostolok, hanem a Szentlélek választotta el őket. Jegyezzük meg, hogy bár az Apostolok Cselekedetei apostolokként utalnak rájuk, még mindig különbséget tesznek közöttük és a többi tizenkét apostol között, az egyik példa a cselekedetek 15-ben található, ahol Pál és Barnabás visszamegy Jeruzsálembe, hogy konzultáljon az apostolokkal és a vénekkel a körülmetélés kérdésében:
1 és bizonyos emberek lejöttek Júdeából, és azt tanították a testvéreknek: “hacsak nem metéltek körül Mózes szokása szerint, nem üdvözülhettek.”2 Amikor tehát Pálnak és Barnabásnak nem kis nézeteltérése és vitája támadt velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás és mások menjenek fel Jeruzsálembe, az apostolokhoz és a vénekhez e kérdésben. – ApCsel 15:1-2 (NKJV)
az apostolok olyanokból álltak, akik kezdettől fogva Jézussal voltak:
15 És azokban a napokban Péter felállt a tanítványok közé (összesen mintegy százhúsz név volt), és azt mondta: 16 ” férfiak és testvérek, be kellett teljesednie ennek az írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid száján keresztül mondott Júdásról, aki vezető lett azoknak, akik letartóztatták Jézust; 17 Mert megszámláltatott velünk, és részt vett ebben a szolgálatban.”
21 “ezért azok közül az emberek közül, akik mindvégig elkísértek minket, amíg az Úr Jézus ki-be járt közöttünk, 22 János megkeresztelésétől kezdve egészen addig a napig, amikor elvették tőlünk, az egyiknek tanúságtevővé kell válnia velünk az Ő feltámadásáról.”
23 és kettőt javasoltak: Józsefet Barsabásnak hívták, akit justusnak neveztek, és Mátyást. 24 és imádkoztak, és így szóltak: “Te, Uram, aki ismered mindenki szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad 25, hogy részt vegyen ebben a szolgálatban és apostolságban, amelyből Júdás vétkesen esett el, hogy a maga helyére menjen.”26 és veték a sorsukat, és a sors Mátyásra hullott. Megszámláltaték a tizenegy apostollal. – ApCsel 1:15-17, 21-26 (NKJV)
következtetés
az “apostol” szó időnként valamivel tágabb értelmet tartalmaz, mint csupán a Tizenkét Apostol. Az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből származó információk alapján azonban ezek olyan különleges körülmények voltak, amikor a Szentlélek bizonyos személyeket elkülönített. A Tizenkét alapítvány, amely a Jelenések 21:14-ben a Bárány tizenkét apostolának nevét tartalmazza, a tizenegy plusz Mátyásból állna, aki betöltötte a Júdás által üresen hagyott helyet, aki kezdettől fogva Jézussal volt, és ahogy az ApCsel 1:24-26 mutatja, az Úr választotta.