a hazai fogyasztás hetven százalékát Kanadában állítják elő, de az általunk előállított termékek több mint 50% – át exportálják. Kanada a világ 5.legnagyobb élelmiszer-exportőre, de a 6. legnagyobb élelmiszer-importőr is (AAFC, 2013). Az élelmiszer-kereskedelmi helyzet pozitív mérlege nagyrészt a gabona -, az olajmag-és az élőállat-export eredménye. A hazai marhahús-termelés több mint 50% – át, a sertéshús 70% – át, a szójabab 65% – át, a búza 75% – át, a repce 90% – át, a hüvelyesek 95% – át és a feldolgozott élelmiszerek 40% – át exportálják (az alsóház Mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari Állandó Bizottsága, 2017). Ugyanakkor ugyanakkor nettó feldolgozott élelmiszer-mérlegünk van a kereskedelmi hiányban (AAFC, 2016)
hasonlóképpen, 2014-ben a kanadai gyümölcs-és zöldségtermelés 52% – át exportálták, annak ellenére, hogy jelentős nettó importőrök vagyunk kertészeti termékek, italok, egyes haltermékek és feldolgozott áruk. A Superior-tó halászata elsősorban az Egyesült Államokba exportál, nem pedig a hazai lakosságot látja el (Lowitt, 2021). Általában az import növekedési üteme meghaladja az export növekedési ütemét. Ontario nettó élelmiszer-importőr, évente mintegy 10 milliárd dollárral többet importál, mint amennyit exportál, ennek a terméknek nagyjából a fele, amelyet a tartományon belül termesztünk, tárolunk és feldolgozunk (ERL et al., 2014).
Kanada hosszú múltra tekint vissza mezőgazdasági export, a Konföderáció előtti gyarmati kötelezettségeinek első része. Jelentős hangsúlyt fektettek a gabona-és állattenyésztésre, bizonyos mértékig a kertészeti termelés rovására. Közvetlenül a második világháború után Kanada önellátó volt az alapvető gyümölcsökben (szilva, őszibarack, sárgabarack, eper, körte), de 1980-ra ezen öt gyümölcs 28-57% – át importálták (Warnock, 1984). 1987-re Kanada csak 71% – ban volt önellátó a friss zöldségekben és 45% – ban az összes gyümölcsben és bogyóban (Statistics Canada, 1988). Ezek a nemzeti adatok azonban elrejtik a regionális különbségeket. A becslések szerint például Saskatchewan csak a zöldségszükségletének 10-15% – át látja el (Canadian Organic Producers’ Marketing Cooperative, 1984; Waterer, 1993). A kertészeti termékek hiányának egy része a kanadai vegetációs időszak szezonalitásának köszönhető, de az ezt a hiányt alkotó növények jelentős százalékát itt lehetne előállítani és tárolni, ha ez a hazai agrárpolitika prioritása lenne (Warnock, 1984; Kneen, 1992).
vörös hús
a vörös hús sok szempontból példaértékű Kategória az import / export megközelítésünk következetlensége szempontjából. Az Egyesült Államokba irányuló sertésexport több mint 80% – a etető sertés. A sertéstermékek exportja az előállított sertések több mint 50% – át teszi ki, elsősorban frissen/hűtve/fagyasztva, korlátozott másodlagos és harmadlagos feldolgozott árukkal. A sertéshús exportja a hasított test értékét is kerekíti azáltal, hogy lehetővé teszi a hasított test több részének értékesítését. A sertéshús behozatala kicsi az exporthoz képest. A marhahús esetében az export (feldolgozott és ÉLŐ) a marhahús vágásának 65% – át és a marhahús egyenértékének 50% – át teszi ki. Kanada vágómarhákat exportál az Egyesült Államokba belföldi piacukra, míg az Egyesült Államok szarvasmarháit exportra küldi, beleértve Kanadát is. Az amerikai behozatal belföldi piaci részesedésének elvesztése miatt Kanada ma már szinte nettó marhahús-importőr az Egyesült Államokkal (érték alapján). Kanada belföldi piaci marhahúsának 75% – át biztosítja, de ez 87% – ról esett vissza 2005-ben. Magasabb értékű csökkentéseket importálunk, amelyek közül néhány valószínűleg kanadai eredetű, mint etető szarvasmarha. Lényegében akkor az értéknövelt tevékenységet az Egyesült Államokba irányítjuk. A minta az, hogy élő állatokat exportálnak a Prérikből, és vágásokat importálnak Kelet-Kanadába. Sok vágást és csiszolást exportálunk, és izomvágásokat importálunk. Lényegében a marhahús-rendszer inkább a kínálat-lökés, mint a kereslet – húzás (CAPI, 2012).
repce
repce egy másik példa az exportvezérelt megközelítés következményeire. A gazdálkodók lerövidítették rotációikat, hogy kihasználják a nemzetközi keresletet és az általában kedvező árakat. A legtöbb préri tájon a repce csak 1 év 4-ben termeszthető a kártevők nyomásának csökkentése érdekében. A bővítő ügynökök évek óta ezt mondják a gyártóknak. De most repce gyakran termesztik egy darab földet minden második évben, és gyakran repce következő repce gyakori. Ennek eredményeként jelentősen magasabb az olyan betegségek előfordulása, mint a clubroot és a fekete láb. Önkéntes Roundup Ready repce most a 4. legjelentősebb gyomprobléma a préri, mert megjelenik a következő termés, és nem lehet ellenőrizni Roundup. Mindez több növényvédőszer-felhasználást és gyakran csökkent termelést jelent. A már így is alacsony biodiverzitás mellett az ilyen gyakorlatok csak tovább csökkenthetik a mezőgazdasági területeken élő fontos organizmusok számát és a talaj minőségét.
az élelmiszer – export modell gazdasági tévedése
a regionális gazdasági teoretikusok évek óta azzal érvelnek, hogy a magasabb gazdasági szorzók az importpótló megközelítésből származnak, az élelmiszereket a hazai követelmények teljesülése után exportálják (lásd Bendavid-Val, 1991). Kanada nem ezt teszi. A Barton-jelentés legutóbbi kiadásával a jelenlegi kormány és a hagyományos élelmiszeripari ágazat nagy része bizonyítja, hogy nem értik az exportmodell kudarcait.
importra való támaszkodás
mivel Kanada elmulasztotta az önellátási stratégia folytatását, Kanada kritikusan függ bizonyos inputok és élelmiszerek importjától is.
foszfor
az élelmiszertermelés ipari modellje nagymértékben támaszkodik a növények szintetikus nitrogénnel (N), foszforral (P) és káliummal (K) történő megtermékenyítésére. A szintetikus nitrogén műtrágya elsősorban földgázból készül, és Kanada a földgáz egyik fő kivonója, és számos nitrogén műtrágya üzemet tartalmaz. Ez egyben a kálium egyik fő bányásza, különösen Saskatchewanban. A kálium esetében azonban kritikusan függünk a Marokkóban, Oroszországban és Kínában elérhető, megfizethető bányászott források nagyon korlátozott globális kínálatától. Széles körben úgy gondolják, hogy meghaladtuk a P csúcsot, megfizethető áron túllépve a foszpát kőzet kiaknázatlan kínálatának küszöbét. Nem sikerült megfelelően újrahasznosítani a P-t (amelyet ezen a webhelyen számos helyen tárgyaltak), ami hozzájárul a P-hiány hosszú távú lehetőségéhez.
antibiotikumok
peszticidek
műholdas technológia
vetőmagok és növényi szaporítóanyagok
biotechnológiai alkalmazások
műanyaggyártás
munkaerő
az importált munkaerőtől való függőségünket a 8.cél tárgyalja.
gyümölcsök, zöldségek és feldolgozott élelmiszerek
nagyon jelentős importőrök vagyunk az USA-ból származó gyümölcsök, zöldségek és feldolgozott élelmiszerek és italok tekintetében.