generációk hanyatlása
tragikus módon az emberi tevékenységek pusztító kombinációja – a túlhalászás, az élőhelyek elvesztése, a gátak, a szennyezés és a keltető halak által okozott genetikai degradáció – az elmúlt évszázadban összeállt, hogy drámai módon csökkentsék a vadon élő acélfejű populációkat az őshonos tartományukban. Valójában az alsó 48-as tizenöt különálló vad acélfejű populáció közül tizenkettő veszélyeztetett, veszélyeztetett vagy aggodalomra okot adó területként szerepel.
például a Puget Sound, amely 1900-ban egymillió vad acélfejű éves hozammal büszkélkedhetett, most körülbelül 14 000 hal futását tapasztalja, ami 97-99 százalékos csökkenést jelent az elmúlt 120 évben. Bár ez a hanyatlás megdöbbentő és bélcsavaró, egyáltalán nem abnormális, mivel egykor a mighty steelhead a vad steelhead tartományában fut, most az extirpáció szélén áll.
azonban nem minden a végzet és a sötétség, mivel vannak sikertörténetek és példák a vadon élő acélfejű populációk újjáéledésére és a javulás jeleire, ahol bölcs gazdálkodási gyakorlatok vannak érvényben, és a vadon élő halak helyreállítása elsőbbséget élvez. Ezek a siker jelei táplálják a Wild Steelhead koalíciót, hogy fáradhatatlanul dolgozzon a wild steelhead nevében az egész régióban, és miért támogatjuk a tudományosan megalapozott gazdálkodási gyakorlatokat.
a vadon élő acélfejűek újra és újra megmutatták, hogy ha minőségi élőhelyük, tiszta vizük, csökkentett horgászati nyomásuk és keltetőhelyek nélküli folyóik vannak, képesek legyőzni az egyébként leküzdhetetlen esélyeket és újjáépíteni populációikat. Csak annyit kell tennünk, hogy esélyt adunk ezeknek a halaknak a túlélésre, és boldogulni fognak.