az egyetemen jellemző, hogy valaki azt állítja, hogy csodák nem történnek és nem is történhetnek meg. Talán azt állítják, hogy irracionális és tudománytalan azt hinni, hogy a természet törvényei oda hajlanak, ahol csoda történik. Nem látunk csodákat a mindennapi életünkben, tehát nem lehetnek valóságosak. De ez az igazság? Hihetünk-e a csodákban?
először is fel kell ismernünk a tudomány célját és korlátait. A tudomány csak a természeti világot vizsgálhatja és figyelheti meg, azokat a dolgokat, amelyeket az öt érzékszervünkkel tapasztalhatunk meg. Ha nincs Isten, akkor az univerzum minden, ami létezik. Ha az univerzum minden, ami létezik, a tudomány szó szerint mindent meg tud magyarázni. Még az ateisták is elismerik, hogy a tudománynál többre van szükségünk ahhoz, hogy értelmet nyerjünk ebből az életből. Míg a tudomány válaszolhat a ” mi?”és” hogyan?”, a filozófia (többek között) fel van szerelve a ” miért?”Bár az ateisták azt állítják, hogy az univerzum minden, ami létezik, és hogy a természetes kiválasztódás és az evolúciós folyamat határozza meg a sorsunkat, még mindig elismerik az emberiségnek a cél, a szeretet és a transzcendens szépség iránti igényét, olyan törekvéseket, amelyeket a tudomány nem magyaráz meg.
tehát mit kezdjünk ezekkel az emberi törekvésekkel, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni? Itt jön be a vallás. Nem ésszerű felismerni, hogy minden ember vágyik arra, hogy valami nagyobbért éljen, mint maguk, és azt feltételezni, hogy van egy nagyobb cél? Nem lenne valójában tudománytalan felismerni a cél iránti vágyunkat, majd feltételezni (vizsgálat nélkül), hogy nem lehet ilyen? Ha nem keressük a válaszokat a cél iránti igényünkre, akkor automatikusan feltételezzük, hogy nincsenek.
ugyanígy a csodák lehetőségének tagadása azt jelenti, hogy feltételezzük, hogy nincs Isten, amely az univerzumon kívül létezik. Ez jogos feltételezés? Már megjegyeztük, hogy az embereknek szükségük van a transzcendenciára, amit a természeti világunk nem tud kielégíteni. A tudósok felismerték a természeti világ olyan részeit is, amelyeket a tudomány nem tud megmagyarázni. Például, mivel univerzumunk folyamatosan bővül, visszatekerhetjük az órát, hogy megfigyeljük, hol volt a világegyetemünk a múltban. Az asztrofizikusok megdöbbentő felfedezéseket tettek ezzel, és mégsem tudják megmagyarázni univerzumunk létezésének első 10-60 másodpercét, vagy azt, hogy az univerzum tágulása hogyan kezdődött. Mivel tudjuk, hogy az univerzumban minden anyag és energia valami másból származik, hogyan magyarázzuk meg mindennek létezését anélkül, hogy valami (vagy valaki) okozná? A keresztények azt hiszik, hogy Isten az oka.
ezért van értelme azt hinni, hogy Isten teremtette az univerzumot. Ez azt jelenti, hogy Isten a természet, az állandók és a mennyiségek törvényeit helyezte be világunk szövetébe, amelyek univerzumunk “alapértelmezett” beállításaiként működnek. Mivel Isten a természet törvényeivel állt elő, hatalma van felettük. Az ő irányítása alatt állnak, ami azt jelenti, hogy még ha soha nem is látunk csodát a saját szemünkkel, Istennek megvan a képessége és a joga, hogy rövid időre meghajlítsa a természet törvényeit, hogy megvalósítson valamit, amit meg akar tenni.
csodák történnek, amikor Isten meghajlítja a természet törvényeit, hogy azt tegye, amit akar. A csodák ésszerűtlenek, ha Isten nem létezik, de amikor felismerjük, hogy Isten teremtette a természet törvényeit, és elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket, amikor csak akarja, a csodák nem csak lehetségesek, hanem várhatók is. A Biblia azt állítja, hogy Isten sok csodát tett, beleértve a Vörös-tenger elválasztását (Exodus 14:21-22), mannát biztosított az égből az izraeliták számára a sivatagban (Exodus 16:14-15), és a legfigyelemreméltóbb, hogy feltámasztotta Jézust a halálból (Máté 28:5-6).
további információkért nézze meg ezt a videót:
a csodák lehetőségének részletesebb áttekintéséhez olvassa el ezt.
ha többet szeretnél megtudni Isten létezéséről, kattints ide.
ha többet szeretne megtudni a feltámadás csodájáról, kattintson ide.