János 8 – mit írt Jézus a piszokba?

X

Adatvédelem & cookie-k

ez az oldal cookie-kat használ. A folytatással elfogadja azok használatát. Tudj meg többet, beleértve a cookie-k kezelésének módját is.

Megvan!

hirdetés

János evangéliumának nyolcadik fejezetében kétszer olvassuk, hogy amikor az írástudók és a farizeusok a házasságtörő asszonyt az Úr elé vitték (romlott indítékokkal), Jézus lehajolt és a földre írt.

a kérdés, hogy mindig maradt: mit írt Jézus a földre? Nyolc lehetséges választ hallottam erre a kérdésre:

(1) egyesek szerint Jézus írta a Tízparancsolatot. Morris írja,

“az egyetlen feljegyzett eset, amikor Isten az ujjával írta a Tízparancsolatot két kőlapra (kiv 31,18). Az asszony vádolói számára mélységesen jelentős lett volna, valamint mélységesen felkavarta és elítélte volna, ha Jézust is látták volna, amint ezeket a parancsolatokat írja, ahelyett, hogy beszélne.”1

(2) egyesek azt sugallják, hogy Jézus írt néhány Szentírásszöveget, amelyeknek rendezniük kellett volna a kérdést, például a hetedik parancsolatot, a Leviticus 20:10-et és a Deuteronomium 22:22-t. Erről a véleményről, Ryle tájékoztat minket, voltak Bede, Rupertus, és Lampe. Ryle folytatja: “a cselekvés akkor azt jelentené:” miért kérdezel tőlem? Mi van írva a törvényben, abban a törvényben, amelyet Isten a saját ujjával írt, ahogy most írok?'” 2

(3) egyesek azt sugallják, hogy Jézus a féltékenység tárgyalására utalt, amint azt a számok leírják 5:11-31, ahol a házasságtöréssel vádolt asszonynak vizet és piszkot kellett inni a templom padlójáról, vagy a tényleges törvény megírásával, vagy egyszerűen a piszok figyelmének felhívásával, hogy felfrissítse az írástudók és farizeusok emlékét. Ez a cselekedet azt jelenti, hogy Jézus arra utasította az írástudókat és farizeusokat, hogy a törvény szavával próbálják ki az asszonyt. Ryle tájékoztatott minket, hogy Lightfoot és Burgon ezen a véleményen voltak. 3

(4) egyesek Ágoston, Melanchthon, Brentius, Toletus és lapide4 módjára azt sugallják, hogy Jézus a Jeremiás 17: 13-ra utalt: “akik elmennek tőlem, meg lesznek írva a földön” (KJV).

(5) Ryle elmondja, hogy “egy racionalista író azt sugallja, hogy Urunk “lehajolt” a szerénység érzéseitől, mintha szégyellné az előtte lévő látványt és a neki elmondott történetet. Ryle válasza: “az ötlet abszurd, és teljesen nincs összhangban Urunk nyilvános viselkedésével.”5

(6) egyesek úgy gondolják, hogy Jézus kifejezetten az asszony vádlóinak bűneit írta, hogy bebizonyítsa, hogy egyikük sem volt bűn nélkül. Ahogy Gill írja: “egyesek szerint olvasható karakterekkel írta a nő vádlóinak bűneit; a tanult Wagenseil megemlít egy ókori görög kéziratot, amelyet látott, amelyben a következő szavak voltak: “mindenki bűnei”.6 ennek egy kis eltérése az a nézet, hogy Jézus felírta azoknak a nőknek a nevét, akikkel az írástudók és farizeusok lefeküdtek vagy lefeküdtek, bizonyítva, hogy nem nélkülözik a házasságtörés bűnét.

(7) egyesek azt sugallják, ahogy MacArthur is, hogy amit Jézus írt, az nem volt sem jelentős, sem releváns. MacArthur így magyarázza ezt az álláspontot:

“azt mondod:” mit csinál ott ülve firkálva a piszokban?”Csak arra vár, amíg meg tudja ragadni a pillanatot magának… csak hűvös, nyugodt, összeszedett, arra vár, hogy a pillanat a saját pillanatává váljon. Jézust nem szorítják be a sarkokba, barátom, egyik sem. Időt vesz igénybe. Nyugodtan végigfuttatja az ujját a szennyeződésen, amíg a fókusz el nem hagyja őket, és rá nem költözik. Nagyon közömbösen viselkedett. Szenvedélyesek. Aggódnak. Semmit sem szeretnének jobban, mint hogy támogassa Mózes törvényét, hogy megkövezhessék. És akkor ő lenne a hibás, és a rómaiak kivégeznék. Így nyugodtan várakoztatja őket. Ez lesz az ő pillanata, és amikor eljön az ideje, meg fogja ragadni azt a pillanatot.”7

(8) szorosan kapcsolódik az utolsó értelmezéshez, mégis kissé eltérő, egy másik nézet, amely szintén nem tulajdonít jelentőséget vagy relevanciát annak, amit Jézus írt. Ezt a nézetet fogadta el Ryle és Calvin, mint a kontextushoz jobban illeszkedő nézetet. Calvin elmagyarázza:

“ezzel a hozzáállással meg akarta mutatni, hogy megveti őket. Azok, akik azt sejtik, hogy ezt vagy azt írta, véleményem szerint nem értik a jelentését. Nem helyeslem Ágoston találékonyságát sem, aki úgy gondolja, hogy ily módon rámutat a törvény és az evangélium közötti különbségre, mert Krisztus nem kőtáblákra írt (Exodus 31:18), hanem az emberre, aki por és föld. Krisztus ugyanis nem tett semmit, hanem azt akarta megmutatni, hogy mennyire méltatlanok arra, hogy meghallgassák őket, mintha valaki, miközben valaki hozzá beszélne, vonalakat húzna a falra, vagy hátat fordítana, vagy bármilyen más jellel megmutatná, hogy nem foglalkozik azzal, amit mondott.”8

ezt az utóbbi értelmezést támogatom a legegyszerűbbnek és a kontextushoz jobban illeszkedőnek. Fontos, hogy János nem tárja fel, amit Jézus írt, és ezzel azt is, hogy a Szentlélek jónak látta, hogy ne tárja fel, amit írt. Ha fontos lett volna, biztosan feltételezhetnénk, hogy a Szentlélek belefoglalta volna a Szentírásba.

úgy vélem, hogy Jézus valószínűleg csak egy nyilvánvalóan nyilvánvaló jelét adta annak, hogy teljesen érdektelen az írástudók és farizeusok által megszokott játékokkal játszani. Úgy gondolom, hogy egyszerűen nem volt hajlandó megadni az írástudóknak és a farizeusoknak a napszakot. Amit Krisztus írt, úgy tűnik, hogy nem jelentős része a szakasznak. Hogy miért tette Krisztus azt, amit tett, az sokkal fontosabb. Könnyen lehet, hogy Krisztus valami jelentőségteljeset írt, mint például a Tízparancsolatot vagy a számok 5:17-et, vagy hasonlókat, de ugyanakkor ugyanúgy írhatott valamit, ami kevés vagy semmilyen jelentőséggel nem bír, mint például ‘utálom az írástudókat és a farizeusokat’, vagy ‘Jingle Bells, Júdás illata’, amennyire tudjuk.

ennek a megértésnek a súlya az a tény, hogy egyes bibliafordítások hozzáadnak néhány extra szöveget a 6.vershez:

a KJV így adja a verset: “ezt mondták, kísértve, hogy esetleg vádolniuk kell. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre, mintha nem hallotta volna őket.”(kiemelés hozzáadva)

az NKJV-nek megvan: “ezt mondták, tesztelve őt, hogy lehet valami, amivel vádolhatják. Jézus azonban lehajolt, és ujjával a földre írt, mintha nem hallaná.”(kiemelés hozzáadva)

az EMTV azt írja, hogy Jézus lehajolva ” ujjával kezdett írni a földre, nem vette észre.”(kiemelés hozzáadva)

a LEB azt írja, hogy Jézus a földön írta: “figyelmen kívül hagyva.”(kiemelés hozzáadva)

a LITV azt írta, hogy Jézus a földön írta: “nem úgy tűnik, hogy hallja.”

az 1833-as Webster Biblia azt írja, hogy Jézus a földre írt: “mintha nem hallotta volna őket.”(emphasis mine)

most már megengedett, hogy az extra szöveg nem jelenik meg az eredetiben, így aligha bizonyítja, hogy az enyém a szakasz helyes megértése. Ez azonban alátámasztja nézetemet azzal, hogy szemlélteti azt, ami a legegyértelműbbnek tűnik, nevezetesen, hogy Jézust nem különösebben érdekelte valami jelentős dolog megírása, hanem egyértelműen nyilvánvalóvá tette, hogy nem is törődött azzal, hogy válaszoljon az írástudókra és a farizeusokra. Vagyis nem tett mást, mint figyelmen kívül hagyta őket, bár nem túl finom módon.

Megjegyzések

1 Henry M. Morris, az új védő tanulmány Biblia, megjegyzések János 8:6, p.1587
2 J. C. Ryle, ismertető gondolatok az evangéliumok, Vol. 3, megjegyzések A János 8: 6-hoz
3 ugyanott.
4 ugyanott.
5 ugyanott.
6 John Gill, John Gill kifejtése az egész Bibliáról, megjegyzések A János 8:6-hoz
7 John MacArthur, Jézus szembesül a képmutatással, (<http://www.gty.org/resources/Sermons/1519_Jesus-Confronts-Hypocrisy>)
8 Kálvin János-kommentár Jánosról 8:6

reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.